Akik Már Nem Öregszenek Meg
- Akik már nem öregszenek meg (film, 2018) | Kritikák, videók, szereplők | MAFAB.hu
- Akik már nem öregszenek meg
- Online
- Hbo go
Mintha megsejtették volna, hogy az egyik pillanatban még ünnepelt háborús hősök odahaza gyorsan fölöslegessé válnak. Peter Jackson (az ő nagyapja is a fronton harcolt) filmje nemcsak hű képet mutat a háborúról, kezdve a lövészárkok mindennapjaitól az elkeseredett közelharcokig (ez utóbbiról nyilván nem készülhetett felvétel, itt rajzok és festmények segítik ki a filmeseket), de azzal, hogy a névtelen katonákat teszi meg főszereplőnek, méltó emléket állít nekik. Egyébként is, az első világháború a másodikkal ellentétben nem a népvezérekről és a legénység körében is népszerű, sztárként kezelt tábornokokról szólt: az első világháború parancsnokait csak a hadtörténészek tartják számon, hiszen jobbára biztonságos távolságból tologatták a figurákat a térképeken, tízezreket küldve a biztos halálba, és nagyjából annyi fogalmuk volt a frontvonalban tomboló pokolról, mint az otthon maradottaknak. Ebben a filmben egyetlen katonatiszt, politikus vagy uralkodó neve sem hangzik el, hiszen ennek a háborúnak ők csak díszletei és előidézői voltak, akiket ugyanolyan meglepetésként ért, hogy a háború már nem arról szól, hogy kürtszóra felsorakozik a díszes öltözékű lovasszázad az árvalányhajas mezőn, mint azokat, akik az első géppuska-sorozatokat kapták.
Akik már nem öregszenek meg (film, 2018) | Kritikák, videók, szereplők | MAFAB.hu
Ez a kereszt a lelédi mezőkön az első világháborús tragédia egyik legerősebb szimbóluma. A dokufilm trailere Ahogy a komp korlátjának támaszkodva közeledtem a visegrádi part felé, ez a kereszt járt az eszemben. Ugyanis – számomra egészen meglepő módon – a magyarországi premier után egy-két nappal a visegrádi mozi is műsorára tűzte Peter Jackson Akik már nem öregszenek meg című első világháborús dokumentumfilmjét. Emlékeztem gyerekkoromból a visegrádi mozira – és a réges-rég bezárt nagymarosira –, de álmomban nem gondoltam volna, hogy még üzemelhet. Arra meg végképp nem, hogy egy ilyen filmet a magyarországi bemutatóval szinte egy időben be is mutatnak ott. Mégis így történt, és jó, hogy így történt. Most nem kezdek el keseregni amiatt, hogy a vidéki mozikért mennyire kár (nagyon), nem erről akar szólni ez az írás. Peter Jackson – aki közismerten a Gyűrűk ura című trilógia rendezője is volt – az első világháború lezárásának századik évfordulójára készítette el ezt az egészen elképesztő és egyáltalán nem szokványos dokumentumfilmet, ami nem is dokumentumfilm a szó klasszikus értelmében.
Jackson ez utóbbihoz nemcsak a létező legalaposabb szakértői segítséget vette igénybe, de még a beazonosítható tájakra is ellátogatott a stábjával, hogy a színek is a lehető legjobban tükrözzék a valóságot. És ha ez nem lenne elég, akkor a némafilmes részletek utólag hangeffekteket is kaptak: nemcsak a harctéri zajok, robbanások és egyéb hangok elevenednek meg, de a katonák elcsípett mondatait is szinkronizálták szájról olvasó szakértők segítségével. Fotó: Pannónia Entertainment Az első világháborúról minimális filmanyag maradt csak fenn, az is többnyire pocsék minőségben, ezért nincs könnyű helyzetben, aki erről a témáról csinálna dokumentumfilmet. Legyen ezért bármilyen érdekes vagy éppen sokkoló az elbeszélt történet, ez korábban mindig a narráció függvénye volt, az Akik már nem öregszenek meg viszont tényleg egyedi filmélmény, és nagyon sokáig velünk marad. Ahogy például a rohamra induló katonák tisztjét halljuk beszélni, vagy két bevetés között pihenésképp viccelődő, nevetgélő brit bakákat látunk, akik közül sokan jó eséllyel már a következő napot sem érték meg.
Akik már nem öregszenek meg
Ez a film nemcsak azt meséli el, hogyan élték meg a főszereplők a világtörténelem első globális háborúját, hanem azt is, mennyire nem tanult a sok millió áldozatból az utókor. Így, hogy a mai nézőnek is átélhető kivitelezésben látható a film, remélhetőleg többeket is elgondolkodtat majd. A film nem széleskörű forgalmazásban látható december 5-től a magyar mozikban: Budapesten az Uránia Nemzeti Filmszínházban vetítik, továbbá országszerte számos egyéb helyszínen, többek között Szombathelyen, Szegeden, Pécsen, Miskolcon, Nyíregyházán is bemutatják, magyar felirattal, a Pannonia Entertainment forgalmazásában. Akik már nem öregszenek meg (They Shall Not Grow Old), 2018, 99 perc. 10/10
Szóval pörög ez a szokásos dokumentumfilmes eszköztár a film első félórájában. Nem mondom, hogy nem érdekes, de hasonlót azért láthattunk már elég sokat. Aztán egyszer csak, hirtelen, egy minden előzményt nélkülöző váltás következik és az addig szokványos mederben zajló ügymenet nagyot fordul. Ez az a váltás, ami miatt Peter Jackson filmje minden eddigi első világháborús dokumentumfilmtől különbözik. Ugyanis az történik, hogy az addigi, korabeli, elég silány minőségű filmrészletek maivá változnak. Miközben ugyanazokat a korabeli filmeket látjuk továbbra is, azzal a különbséggel, hogy ami addig fekete-fehér, burleszk-szerűen gyors és néma volt, innentől színes lesz, "normál" sebességű és hangos. A stáb kockánként retusálta a korabeli filmeket olyanná, hogy azok akár a múlt héten is készülhettek volna. Adódhat a kérdés, hogy rendezői szempontból mindez etikus-e, nem pusztán parasztvakításról van-e szó. De nem arról van szó. A "nagy háború" ilyen vizuális közelségbe még soha nem került. Az első világháború eleve nem volt olyan minőségben és mennyiségben dokumentálva képileg, mint a második, tekintettel a korabeli filmes és fotós technika fejlettségére.
Online
Mezei ösvényeken ballagtunk el a legközelebbi faluig, Lelédig. Ha jól emlékszem, a falu határában állt az a kőkereszt, ami miatt ezt az egészet itt el akartam mondani. A keresztet ugyanis egy lelédi házaspár állíttatta a különböző első világháborús hadszíntereken elesett hat fiuk emlékére. Sokáig álltunk ott a kereszt előtt szótlanul. Szép nyári délután volt, bárányfelhők úsztak a Börzsöny felől, a mező tele pipacsokkal. Nagy volt a csönd, csak a tücskök ciripeltek kitartóan mindenfelől. Ez a kereszt azóta is sokszor eszembe jut, terveztem is néhányszor, hogy visszamegyek és lefotózom, vagy csak úgy üldögélek a tövében egy darabig. Nem tudom, miért. Talán mert számomra semmi más nem hozza ilyen közel az első világháború felfoghatatlan tragédiáját, mint ez a kereszt, rajta a hat névvel. Abba már nem is érdemes belegondolni – mégis belegondolok sokszor –, hogy a szülők ezt a keresztet már nem is a hazájukban állíthatták fel, mert a hazájukat – amiért a hat fiuk elesett – időközben kihúzták alóluk.
- Acélzivatarban – az Akik már nem öregszenek meg című dokufilmről | Mandiner
- Akik már nem öregszenek meg letöltés
- Dryvit hálózás munkadíj árak 2012.html
- Lánc 3 8 1 3mm 50 szemes picco
- Ha a macskák eltűnnének a világból z
- "Danke schön, das ist gut" – mondta, és meghalt | 24.hu
Amikor már azon fanyalogtunk, hogy a Nagy Háborúhoz óvatosan nyúlnak a rendezők és a producerek, hirtelen előpattan Peter Jackson, és az arcunkba nyom egy másfél órás döbbenetet, mindezt úgy, hogy eredeti felvételeket használ. Az Akik már nem öregszenek meg félelmetes és felkavaró alkotás, kötelező dokufilm, melynek végén garantált a csend. Néhány éve több ismeretterjesztő csatornán is futott a Háború színesben című angol dokumentumfilm. Az eredeti színes felvételeket gyűjtött össze a 2. világháborúból, s valóban, a borzalmat egészen más aspektusból láthattuk így, mint a megszokott fekete-fehér kockák segítségével. Peter Jackson az első világégéshez nyúlt hozzá ilyen módon. Ő nem tudott színes felvételekből válogatni, de ami hiányzott a korabeli technikából, azt megoldotta a maival. Olyan módon rekonstruálta és színezte ki a képkockákat, hogy tátva maradt tőle a száj. A megmunkált, több mint száz éves felvételek mintha ma készültek volna, a megfakult szereplők (akik maguk a katonák) hirtelen ismerőssé, napjaink emberévé válnak.
Hbo go
Az első világháborúról eddig számos film készült, de olyan, mint az "Akik már nem öregszenek meg", biztosan nem. Nemrég volt a magyarországi bemutatója Peter Jackson rendhagyó első világháborús dokumentumfilmjének: egyik első vetítésén jártunk. Lehet már vagy tizenöt éve annak, hogy egy Ipoly-parti sátorozáskor a feleségemmel és a kutyánkkal átgázoltunk a nyaranta általában térdig érő "hajózható határfolyón" és elindultunk felfedezni a túlpartot. Semmi máshoz nem hasonlítható érzés volt "büntetlenül" átkelni egy határfolyón. Nem kellett attól tartanunk, hogy az ártéri erdő fái közül egyszer csak kilép majd egy határőr és nekünk szegezett géppisztollyal bekísér minket a legközelebbi laktanyába. Ettől még persze volt bennünk némi feszültség, talán a régi reflexek léptek működésbe, ki tudja. Egy szál gatyában, térdig iszapos lábbal kódorogni egy másik országban azért mégsem olyan magától értetődő. Még akkor sem, ha az Ipoly túlpartját képtelen voltam – és vagyok – másik országként értelmezni.
Nincs még külön narráció sem, nem is kell, a képek és az elmesélt sztorik annyira önmagukért beszélnek, hogy egy esetleges alámondás csak rontana a hatáson. A dokumentumfilm talán nem is igazán helytálló ebben az esetben, a háborús reality talán inkább, a szónak nem elcsépelt és lejáratott értelmében. A látvány töménysége és a technikai felújítás zsenialitása egyszerre okoz óriási élményt és egyre nagyobb lehangoltságot. Látni a tréfálkozó, pihenő katonákat, akik talán még nem tudják (de a néző igen), hogy a biztos halálba indulnak a következő rohammal, sok minden, csak nem klasszikus moziélmény. És hogy kétségeink se legyenek, Jackson megmutatja a holttesteket is, ugyanazzal a technikával, ahogy a cigarettára gyújtó bakát: hagyva a képet mesélni. Minden szuperprodukciónál nagyobb a hatása, s nem csak az akkor és ott harcolóknak állít méltó emléket, de bennünket, mai nézőket is megtanít arra, amelyre az írott szó és a hangzatos reklámmondatok sem képesek. Tiszteletre és emlékezésre. A digitalizálás révén Jackson filmjével egy teljesen új világba nyerhetünk bepillantást.
Egy olyan valóságként, amely bennünket, magyarokat még fájóbban érint, mint a filmben szereplő angolokat vagy németeket. Noha az Akik már nem öregszenek snittjei a francia és belga frontok infernális mindennapjaiból mutatnak részleteket, a látottak alapján a magyar néző is képet alkothat magának arról, hogyan harcoltak és szenvedtek dédapáink a balkáni vagy az olasz frontokon. Az archív hangfelvételeken megszólaló – azóta nyilván halott – veteránok elbeszéléseiben közös vonás, hogy egy katasztrofális megtévesztés áldozatai voltak. Elhitették velük, hogy valami dicsőségesnek, felemelőnek, fokozhatatlanul férfias eseménynek lehetnek a részesei. Ehelyett egyik napról a másikra a pokol bugyrainak legmélyebb tárnáiba hajították őket, a "vérszivattyú" kellős közepébe, ahol olyan borzalmak vártak rájuk, amelyekre addig a legvadabb rémálmaikban sem gondolhattak. S mindez esetünkben – Magyarország esetében – még azzal a szinte luciferi fokozással is együtt járt, hogy a rettenetes véráldozatok egyetlen "eredménye" a példátlan országcsonkítás lett, az, hogy a lelédi szülők első világháborúban meghalt hat fiának ma Szlovákiában áll a keresztje.